muveszet

És jók-e a művészfilmek? 

A hétköznapok eledele?
A filmet a hetedik művészeti ágként szokták emlegetni – már akik. Sokak ugyanis -és kezdetben én is közéjük tartoztam- fitymálón biggyesztik a szájukat, még hogy művészet? Kommersz kis lityilötyi az egész, tessenek elolvasni egy regényt, aztán megnézni a megfilmesített változatát, na, ott a különbség, ami a művészetet a talmitól elválasztja.

Csak koloncnak indult, szerelem lett
Én is épp így gondoltam, már csak annak okán is, hogy eltökélt kizárólagossággal az irodalomért rajongtam már gyerekkorom óta, még a színházat is „felhígulásnak” éreztem. Magyar szak, ennyi már meg is volt, csakhogy mi legyen mellé, engem semmi más nem érdekel. Jobb híján a művelődésszervezésre esett a választás, mint később kiderült, legnagyobb szerencsémre. Második évfolyamtól ugyanis film modult kaptunk, ahol elképesztően izgalmas előadások és pergő szemináriumok folyamán feltárult előttem a filmművészet csodálatos világa.

Ezt más nem tudja, csak a film 
Mert hogy művészetről van szó, az hamarosan nyilvánvalóvá vált a nagy fanyalgó irodalmár számára is. Elég volt megnéznem A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című múlhatatlan remeket, hogy világossá váljon: amit a filmben Greenaway azzal fejez ki, hogy jelenetenként más és más színű a főhősnő ruhája, azt egy novellában elég körülményes lenne átadni.

A 2001:Űrodüsszeia stewardessének a Kék Duna-keringőre súlytalanul rebbenő léptei a zene-kép-ritmus olyan harmóniája, amely megismételhetetlen többletüzenetet hordoz. És amit csak a filmmel lehet kifejezni,

ahogyan a Delicatessen különös hangulatát,

a felejthetetlen Hullámtörés jeleneteinek végül összeálló szimfóniáját, a Köszönjük, hogy rágyújtott vagy az Ádám almái fanyar humorú atmoszféráját,

a megrázó Aronofsky-opus, A forrás lenyűgöző térbeli-időbeli ugrásainak látványvilágát

vagy a Mullholland Drive betétdalának hátborzongató szomorúságát. Haldoklást sem mutattak meg még olyan -paradox, de: - élethűen, hogy össze ne ugorjon a gyomrom, valahányszor csak eszembe jut, ahogy a Veszett a világban Sherilyn Fenn megszállottan keresi a táskáját, miközben nem is tud róla, hogy épp száll ki belőle az élet, és nem felejtem sosem A világ végéig jeleneteit, ahogyan a saját álmaikat visszanéző emberek távolodnak el a valóságtól, hogy az éjjel látott képsorokat bámulják helyette, és ez is csak itt működhetett, a filmben-film művészi megoldásával (zseniális, bár 18 karikás példa erre a Beszélj hozzá! némafilmjelenete is).

Nem bírod a művészfilmeket?
A kép, a zene, a remekül megírt forgatókönyvek formájában az irodalom lenyűgöző egysége a film, és mint minden egység: több a benne foglalt elemek együttesétől. Olyan eszközkészlettel rendelkezik (vágástechnikák, zenei aláfestés, közelítés-távolítás, látvány, zene és mondanivaló egymásra feleltetése stb.), amelyeknek során nem csupán a könnyebb befogadhatóság teremtődik meg. Hanem a művészi kifejezésnek olyan szabadsága, amelyben kivételes remekművek születhetnek.
Ha pedig azok közé tartozol, akiket egy művészfilmmel ki lehet kergetni a világból, akkor még nem nézted meg az igazán neked valót. Érdemes be-bepróbálgatni közülük, akár a fent említetteket is, mert ha egyszer igazán rád talál valamelyik, életre szóló élményben lesz részed.